1 hét Kemerben Antalya megyében egy 5*-os szállodában, all inclusive ellátással szinte ingyen!

Már a télen elkezdtünk tanakodni, hogy hová menjünk nyaralni idén nyáron.  Az idén mindenképpen szerettük volna kipróbálni az all inclusive ellátást. Olaszország és Spanyolország is szóba került, de mindkét országba szükség volt minimum 3 oltásra (nekünk 2 van). Így esett a választásunk Törökországra, azon belül is Antalya környékére. Viszont ide ekkor még nem tudtunk foglalni, mivel Törökország nem az Európai Unió része és mi ekkor még nem rendelkeztünk útlevéllel.

Februárban a szállás ide még (2 felnőtt és egy 5 éves gyerek) 125000 Ft-ba került a Fireflies oldalán (Bookingon már ekkor a duplája volt). Ezt még teljes egészében kitudtam volna fizetni az utazási egyenlegemből, azaz ingyen le tudtam volna foglalni a szállást.  

Útlevél nélkül ezt sajnos nem tudtam megoldani, mivel az adatokat a szállodának is meg kell adni így egészen június közepéig húztuk a foglalást. Ekkorra viszont a szállások árai fentebb kúsztak.  Így végül 360 000 Ft-ba került a szállás – mínusz az utazási egyenleg. A bookingon ekkor már az egekbe volt egy egyszerű standard szoba is. Ugyanaz a szoba, ami nekünk – az utazási egyenleget is leszámolva – 210 ezer forintba került, ott 800 ezer Forint felett volt. Most jogosan tehető fel a kérdés, mindezt miért írom le, hogy a „b” -betűs nagy foglaló portálon mennyibe került. A válaszom annyi, hogy egyelőre csak a szállásról írtam és ugye el is kell oda jutni.

A közvetlen járatokon, amíg foglalni lehetett rájuk 300-400 ezer forint között mozgott hármunknak a repülőjegy, de ezekről a fentebb említett ok miatt lemaradtunk. Így maradt az átszállásos verzió. Ezt úgy tudtuk megoldani, hogy a Turkish Airlines egy járatával elmentünk Isztambulig, onnan meg átszállva egy másik gépre jutottunk el Antalyába. Vissza ugyanígy. A repülőjegy így végül közel 500 ezer forintba került. Ez összesen az utazási egyenleget nem beleszámítva 860 ezer Forint körül volt. Nem kevés, de olvass csak vissza, ha a bookingon foglalunk…

Tehát június elején sikerült lefoglalni mindent, végre eljutunk Ázsiába is, gondoltuk és számoltuk a napokat, amik még vissza voltak az indulásig. Mint mindenki, aki nyaralni készül olvastuk a híreket, Facebook bejegyzéseket, megosztásokat kinek mi volt a tapasztalata a nyaralás ideje alatt. Több helyen lehetett olvasni, hogy ilyen meg olyan légitársaságok ennyi meg ennyi pénzt számoltak fel pluszba, mert a magyar állam megadóztatta őket és az utazókkal fizettették ki. Más azt írta, hogy 5*-os szállodát foglalt le, aztán kiderült, hogy csak 3*-os. Minket persze ez hidegen hagyott, hisz tudtuk, mögöttünk egy olyan cég áll, aki garantálja, hogy azt kapjuk, amit foglaltunk vagy ha gond lesz, annál is jobbat. Míg más embereknek pluszba kellett fizetni a repülőgép társaságoknak, mi visszakaptunk a foglalás után nem sokkal közel 50.000 Ft-ot. Szóval a garancia az garancia. Nem nagy összeg, de akkor is érezni lehet a különbséget.

1.nap: Utazás: úti cél Kemer-Antalya

Eljött végre a nagy nap 2022. július 23-a. Reggel 5:45-kor indultunk el itthonról taxival a repülőtérre, ahonnan 9 órakor indult a repülőnk Isztambulba. Ahogy kiértünk a Liszt Ferenc repülőtérre, feladtuk a csomagunkat, majd kiváltottuk a jegyeinket és máris vettük az irányt a beszállókapuhoz. Eddig csak fapados járattal repültünk, ez a járat pedig egy kiemelt járat volt. Az ülésbe TV beépítve, amin filmeket lehetett nézni, valamint játszani és követni a repülőt, hogy épp merre jár. Ellentétben a fapados járatokkal, ahol mindenért fizetni kell a repülőn, itt kaptunk reggelit is.

Isztambuli repülőtér

Na, de azért egy Fireflies utazónak sem lehet minden tökéletes. Megérkeztünk Isztambulba, ahol már a jegyátvételnél láttuk a kiírást, a repülőnk késve fog indulni (30 perc). Na ez még nem olyan sok, gondoltuk. Átsétáltunk jó ráérősen a belföldi gépek indulási helyéhez, hisz így a fél órát beleszámítva volt jó két óránk az indulásig. Mivel még nem volt kiírva a beszállókapu, ahonnan a repülőgép indul, leültünk a várórészbe és vártuk az információkat a gépünkről. Hát jött is, de nem olyan, amit reméltünk. A gép egy óra késéssel fog indulni ez volt a következő információ.

Na ez jó egy óra késés, a transzferünk – ezt is le tudtam foglalni az online foglaló portálomon, így nem kellett a taxit keresni, hogy elvigyen a szállodába egy vadidegen reptéren – megvár? Ezek a gondolatok jártak a fejünkben. Internet meg nem volt – eddig bárhová utaztunk Európába, mindig volt net a telefonomon, de most nem Európában vagyunk. – Hosszas keresgélés után rájöttünk, hogy hogyan lehet regisztrálni a repülőtéri wifire. Az útlevelet kellett bescannelni és úgy kaptunk 1-1 óra netet.

Hamar bejelentkeztem és írtam a sofőrnek, hogy jelen kiírás szerint 1 óra késéssel fogunk érkezni.

Lejárt az egy óra, végre felszállhattunk a gépre. Ahol a pilóta közölte, egyelőre nem tudunk elindulni mivel túl zsúfolt a légtér. Hát nem kicsit voltunk mérgesek. Ugyanis azt terveztük, hogy még aznap megfürdünk a tengerben, erre fel 1 óra + ki tudja hány perc késéssel fogunk indulni. Akkor már sejteni lehetett, hogy fürödni nem fogunk tudni, de a vacsorát el fogjuk tudni érni?

Fél óra várakozás után végre elindultunk. Ez a belföldi járat közel nem volt olyan jó, mint amivel Isztambulig jöttünk Budapestről, de ellentétben az általunk eddig ismert fapados járatokkal, itt is kaptunk egy kis uzsonnát meg innivalót is.

9 óra után érkeztünk meg a Cristal Flora Beach Resort szálloda-komplexumhoz, mert nem egy szálloda volt, hanem egy egész nagy komplexum. Itt egy kiszolgáló személy az úgynevezett „boy” fogadott, aki egyből bekísért a recepcióhoz, elintézte a bejelentkezésünket, majd egy kis autóval, amit ő saját Ferrarijának nevezett elvitt a szobánkhoz. Elmondta a szabályokat, mit lehet és mit nem. Mi ingyenes és mi a fizetős. 98%-ban minden ingyenes volt. Amire a végére ért, a vacsoraidő már lejárt. Jó oké, de akkor hol fogunk tudni vacsorázni. A térképen megmutatta, hogy hol van egy éjszakai étterem a szálloda területén, ahol meg tudunk vacsorázni. Miután elment, nekiálltunk kipakolni. Elmagyarázta még azt is, hogy hogyan tudunk rácsatlakozni a szálloda wifijére, ami, mint utána kiderült, a szobánkban egyáltalán nem működött. Szerencsére csak a szobában nem, (bár máshol sem volt valami erős).

Vacsora után alig vártuk, hogy ágyba bújhassunk, mindannyiunkat megviselt ez a kalandos és hosszú repülőút.

Másnapra egy ismerkedést terveztünk a komplexummal, felfedezni mindent, ami benne található volt és persze megfürödni a Földközi-tengerben.

A feleségem még itthon felvette a kapcsolatot egy Antalya és környékén tevékenykedő magyar idegenvezetővel.

Ez a hölgy különböző programokat tervezett Antalya környékén mindenkinek, aki hozzá fordult, egy kitétele volt, hogy amikor megérkezünk a szállodába, írjuk meg neki, hogy melyik szállodában vagyunk – ezt mondjuk már a foglaláskor tudtuk – és a szobánk számát is, ami számunkra egy kicsit fura volt, hogy kéri, de ha kéri akkor…Kaptunk még itthon egy listát, hogy hová szervez túrákat. Ezekből kiválasztottunk egyet az Adrasan Suluada Island-ot, ami egy rövid buszozás után egy hajókázásra visz ki egy olyan szigetre, ahol olyan kék a tenger vize, mint a Maldív-szigeteken. A feleségem megírta a nőnek a kért adatokat, meg hogy erre a programra szeretnénk elmenni. A nő el is intézte nekünk hétfőre, azaz július 25-re, hogy részt vehessünk ezen a programon, amire összesen 40 eurót kellett fizetnünk a busz sofőrnek. Na de ne menjünk ennyire előre, hisz időrendi sorrendben még csak vasárnap következik.

2. nap Antalya: a nyaralás első napja, ismerkedés a szálloda- komplexummal:

A 700 m² -es területen fekvő szálloda komplexum elsőre elég bonyolultnak tűnt, de egy kis ismerkedés után már könnyedén megtaláltunk mindent. A szálloda területén volt összesen 6 étterem:

• egy úgynevezett fő étterem, ahol svédasztalos reggelit, ebédet és vacsorát szolgáltak fel teljesen ingyen
• 4 különböző ízvilágot kínáló étterem (török, olasz, tenger gyümölcsei, távol-keleti). Ezek fizetősek voltak, de a szálloda adott nekünk ajándékba két voucher-t, amit általunk kiválasztott étterembe tudtunk egy előre meghatározott napon ”levacsorázni”. Mi a tenger gyümölcsei és az olasz éttermet választottuk. Hogy miért ezt? Egyszerű magyarázata van. Török étel mindennap volt a fő étteremben. A távol-keleti ízvilágot meg majd inkább akkor próbáljuk ki, ha eljutunk oda, mert minden a hazájában az igazi.
• 1 Snack bár, ami éjjel nappal működött – itt vacsoráztunk előző nap este, mivel lekéstük a vacsorát.

Volt még a komplexum területén egy fürdő, -egy gyerekmedence, valamint egy csúszdapark is. Ezeken kívül kilehetett próbálni a vízisí, vízi fotel és az ejtőernyős (hajóról emelnek fel a magasba és onnan teljesen belátod a környéket) szolgáltatások közül egyet ingyen. Mi az utóbbit választottuk, de ez egy későbbi nap eseménye.

Ezt a napot teljesen az ismerkedésnek szántuk, fürödtünk a medencében, a tengerben és kipróbáltuk a csúszdákat.

3.nap Antalya: a nyaralás második napja: irány az Adrasan Maldives Island:

Még vasárnap este egyeztettünk az idegenvezető hölggyel, hogy másnap 8 órakor a szálloda előtt fogunk tudni felszállni a buszra, ami elvisz minket a hajóhoz, amivel megnézhetjük a Földközi-tenger egy olyan szigetcsoportját, ami körül a tenger a Maldív-szigeteket körülvevő óceánra hasonlít.

Már 6 órakor talpon voltunk.

A reggeli előkészületek után elmentünk megreggelizni, majd indultunk ki a szálloda elé. Mi pontosak voltunk, a busz viszont egy 15-20 perces késéssel érkezett. Miután a sofőrnek kifizettük a 40 eurót, felszálltunk a buszra, ami tele volt orosz turistával. Hát ezek mindent tudtak, csak az illemet nem. Az, hogy én külön ülök az oké, de, hogy egy anya nem ülhet a gyereke mellé, félig Arany János Toldijából idézve egy orosz férfi se ugrott talpra, hogy átadja a helyét (ketten is ültek egyedül), az már egy kicsit fura volt.

Szóval ez a buszozás a hajóig közel sem indult jól, mivel 3-an háromfelé kellett ülnünk. Arról még nem is írtam, hogy a buszon nem működött a klíma sem.

Voltatok már kedves olvasók olyan helyzetben, hogy a kinti 40⁰ C-os hőmérséklet, felfrissülés volt a számotokra? Hát mi így voltunk. A buszról leszállva egy rövid séta után elértünk a hajónkhoz, ami már csak a mi csoportunkat várta (ruszkik és mi). A hajón volt tádzsik, üzbég, ruszki meg mindenféle orosz ajkú, oroszul beszélő nép. Csak mi 3-an voltunk, akik nem beszéltük az oroszt. Így maradt a következtess és utánozz elmélet, vagyis csináld azt, amit a többiek.

Adrasan Maldives Island:

Egy félóra hajókázás után első alkalommal jöttünk rá, hogy a kapitányunk nem egy profi tengerész, ugyanis elértük az első szigetet, ahol fürödni lehetett a tengerben.

A kapitányunknak kétszeri nekifutásra sem sikerült két másik hajó közé beállni a hajóval. Harmadszorra meg se próbálta, félreállt a homokos parttól távolabb egy sziklás részhez, ahová ráadásul csak úszva lehetett eljutni a hajóról. Így a feleségem úgy döntött, hogy Ő bele se jön, így a kislányommal mentem bele (szerencsére volt úszómellény, azt rá tudtam adni, így az anyja is megnyugodott, hogy nem lesz semmi baja). Ketten kiúsztunk a partra, ahol a kislányom kagylókat meg köveket gyűjtögetett.  Egy kis idő múlva arra lettem figyelmes, hogy valamit a hajónk hangos bemondója karattyol oroszul. A lányom a hátamra vettem és vissza úsztunk a hajóra. Jó volt a következtetés, hogy menjünk vissza, mert már mindenki készülődött az ebédhez. Hát ez az ebéd…maradjunk annyiban, hogy jó volt, de a törökországi nyaralás alatt minden nap jobbat ettünk annál.

Ebéd után átmentünk egy másik szigetre, ahol a kapitányunknak egy hajó mellé nem sikerült beállnia, sőt majdnem felborítottuk azt. Csak a másik hajó személyzetének volt köszönhető, hogy ez nem történt meg. Miután azok ellöktek maguktól, kedves kapitányunk körbe kerülte a szigetet, majd megállt a nyílt tengeren kb. 10 m-re a parttól, mert ugye oda nehéz kikötni és kiadta a vezényszót, lehet fürdeni. Ide már egyedül mentem be, úszkáltam egy jót, majd a lányom is kedvet kapott, így utánam jött. Az egyik orosz fogott egy tengeri sünt, így azt is közelebbről tanulmányozhattunk, miután mindenkinek megmutatta zsákmányát.

Innen tovább haladva a hajónk még egy alkalommal megállt a nyílt vízen, de mi már nem mentünk bele a tengerbe. Már alig vártuk, hogy visszavigyen a partra és indulhassunk vissza a szállodánkba, ahol a kedvünkre fürödhetünk.

Jó volt ez a nap, de eldöntöttük, hogy ezután bárhová megyünk, mi saját magunk állítjuk össze a programunkat és nem másra bízzuk azt. Remélem hamarosan ez is újra éles lesz az utazási irodámból 😊

4. nap Antalya: a nyaralás 3. napja a szálloda komplexum madártávlatból:

A törökországi nyaralásunk talán legnagyobb élményt hozó napja. Ugyanis ezen a napon nézhettük meg Kemert madártávlatból a kislányommal.

Ezt a napot arra szántuk, hogy mindent kipróbálunk, amit lehet, a szálloda területén. Ilyen volt a vízi ejtőernyőzés (parasailing). Ez abból állt, hogy bevisznek a nyílt tengerbe, ott felszerelik rád a védőmellényt, a karabinereket, majd rákötnek az ejtőernyőre és a szél felemel a levegőbe, ahonnan csodálatos kilátásban lesz részed. Ez a szolgáltatás is mint minden egyéb, teljesen ingyenes volt, akkor kellett fizetni, ha kértél képeket, amiket ők készítenek. Egyedül még az a baj volt vele, hogy egyszerre csak két ember mehetett fel és egy darab vocherünk volt csak. Így azt a döntést hoztuk, hogy a lányunkkal felmegyek én a feleségem meg majd készít képeket a hajóról, ahová Ő is felszállhatott.

A levegőben

Így is lett, beszálltunk a hajóra mindhárman. A hajón a lányommal felvettük a mellényt, ránk kötöttek majd karabinerekkel biztosították az ejtőernyőt, leültünk a hajó hátsó részébe és egy kis idő múlva mikor hajónk kiért a nyílt vízre, már emelkedtünk is a levegőbe. Nagyon szép volt fentről minden. Nem csak a szállodakomplexum látszott, hanem el lehetett látni egészen Antalya -ig is. Meg hát ugye egyik oldalt a csodálatos hegyek másikon meg a tenger. A lányom is nagyon élvezte, főleg az tetszett neki, hogy mindenki és minden milyen pici. Mikor felértünk és lenézett azt mondta:

• Nézd apa az emberek mind akkorák, mint egy hangya! 😊

Kb. 15 percet voltunk a levegőben, de még, mind a ketten lettünk volna ennyit. Leereszkedéskor előbb leengedtek a vízbe, majd újra fel a levegőbe és utána meg szép lassan behúztak a hajóra.

A nap többi részét játszással, valamint fürdőzéssel töltöttük.

5.nap: a nyaralás 4. napja Antalya tetején:

Elterveztük, hogy ezen a nap felmegyünk a környék legmagasabb hegyére az Olimposz csúcsra. Ugye, mint tudjuk ember tervez…

Rendeltünk a www.gettransfer.com oldalon egy taxit a szállodához és megadtuk neki, – még a rendelésnél – hogy az Olimposz csúcsra felvezető kabinos libegőhöz szeretnénk elmenni vele. Aztán hogy, hogy nem egy másik taxi jött, nem az, amit rendeltünk. Vártuk a taxinkat a szálloda előtt nem akart jönni. Nem volt mit tenni irtunk neki egy üzenetet, hogy hol van mert mi már itt várjuk a megbeszélt helyen. Ő meg visszaírta, hogy egy másik taxi jön és annak a számát. A taxi ott állt már mellettünk kb. 5-10 perce, de nem szólt, hogy minket vár. Oda mentem és mondtam, hogy itt vagyunk oké, akkor mehetünk beszálltunk és már is indult. Mi meg voltunk győződve, hogy tudja hová akarunk eljutni, hisz a másik taxisnak leadtuk a rendelést, ha meg ő jött helyette és tőlünk nem kérdezi az úti célt csak tudja hová akarunk eljutni. Hát nem tudta!

Olimposz helyett Tesisi:

Mi, mint írtam az Olimposzra akartunk feljutni, ő meg Antalya fölött egy az Olimposznál vagy 500 m-el alacsonyabb hegyre vezető libegőhöz vitt minket. Mi meg egyből kiszálltunk a taxiból látva a felfele emelkedő kabinokat megvoltunk győződve, hogy jó helyen vagyunk, hát elköszöntünk tőle. Mikor a jegypénztárhoz értünk akkor jöttünk rá, hogy ez nem az a csúcs lesz, de akkor már a taxis messze járt. Na mindegy, ha már így alakult, felmegyünk erre, aztán szétnézünk innen, gondoltuk. A kilátás végül innen is csodaszép volt. Be lehetett látni Antalya egész partvidékét, valamint a környező hegyeket is. Körbe jártuk a csúcsot, aztán beszálltunk egy kabinba és visszamentünk vele a kiinduló ponthoz. Innen nem messze volt egy taxiállomás. Ott fogtunk egy taxit és azzal visszamentünk a szállodába, ahol ebéd után a nap további részét fürdőzéssel töltöttük, mint ahogy a következő napunkat is.

7.nap Viszlát Antalya! Viszlát Kemer! Indulás haza:

Utolsó nap reggel korán kellett kelnünk, mivel a repülő 8 órakor indult és két órával előbb oda kellett érnünk a reptérre. A transzfert ezúttal a szálloda recepcióján rendeltük.

A hazafele út gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint az odavezető, csak fordított irányba, így nem részletezem. A repülő ugyan úgy késve indult mindkettő, viszont ellentétben a fapados járatokkal mind a kettőn kaptunk reggelit, illetve uzsonnát.

Összességében nagyon jó volt ez az egy hét. Még biztosan visszafogunk jönni Antalya tartományba Törökország e szép vidékére.

Köszönjük ezt a csodálatos 1 hetet Fireflies! Az biztos, hogy mi a jövőben is veletek utazunk, mert a szállás így sokkal olcsóbb, mint bárhol máshol! A kaland meg garantált! Félnünk meg soha nem kell, hogy mi lesz, ha nem azt kapjuk, amit foglaltunk. Itt ugyanis azt kapod mindig, amit foglalsz és még a pénzed egy részét is visszakaphatod egyéb utazási irodákkal ellentétben.

Utazz Te is hozzánk hasonlóan! Légy Fireflies!

Foglalj olyan szállást, amit valóban szeretnél és nem azt, amit egy utazási iroda ajánl. Utazz okosan a jövőben, foglald le az utazásod Te saját magad a saját utazási irodádból!

Olvasd el más útjainkról írt blogokat!