Karácsonykor a sógorom ötletén felbuzdulva – utazzunk el valahová közösen repülővel, béreljünk egy autót és járjuk be a környéket- elkezdtünk keresgélni a neten, hogy hová utazhatnánk el közösen. Választásunk végül Szicíliára esett. Így le is foglaltunk egy 3* hotelben 2 standard szobát reggelivel Palermoban. A foglalás nem volt nehéz, mivel az utazási irodámból nagyon könnyen és gyorsan ment. Itt megtudtuk venni a repülőjegyet is, valamint autót is tudtunk bérelni 7 napra. A napok az indulásig szépen lassan teltek, egyre közelebb és közelebb kerültünk az indulás napjához, míg végre eljött a várva várt nap és indulhattunk. A sógornőm vállalta, hogy ír egy útibeszámolót a szicíliai kalandjainkról. Ezt a beszámolót olvashatjátok most a továbbiakban.
„
Szicíliai kalandjaink!
Még soha nem utaztam ilyen messzire, nem ültem még repülőn sem, így nagyon izgatottan és egy kicsit félve vártam az indulás napját. Ami hosszas várakozás után el is jött. Batéból vonattal utaztunk fel Budapestre a sógoromékhoz, ahonnan együtt taxival mentünk ki a Liszt Ferenc repülőtérre.
Nagyon izgatottak voltunk mindketten a férjemmel, mert még soha nem ültünk repülőn. Nagy izgalmunkban a beléptető kapunál a férjemmel a kézfertőtlenítő alá is beraktuk a beszállókártyánkat. A sógoromék szerencsére ott voltak velünk és segítették minden lépésünk, így nem tévedtünk el.
Felszálltunk a repülőre, nagyon féltem milyen lesz az út, hogyan fog a repülő felszállni és főleg, hogy hogyan fog leszállni. A sógorom azzal nyugtatott, ha egyszer felszáll akkor le is fog szállni, de ugye nem mindegy, hogy hogyan. Két óra repülés után szerencsésen leszálltunk Palermoban. Itt miután átvettük a feladott poggyászainkat, a férjem az Italy by Car autókölcsönzőnél elintézte a bérelt autónk papírjait a sógornőm segítségével. Ekkor már nagyon fáradtak voltunk, hiszen már este 22 óra volt. Miután átvettük az autó kulcsát, bepakoltunk a kocsiba és elindultunk a szállásunkra.
A férjem még itthon utánaolvasott, hogy Szicíliában az utak egy része fizetős, így indulás előtt az autó GPS-én beállította, hogy fizetős útra és autópályára ne menjünk fel. Így a GPS egy mellékúton akart vinni minket, ami pár száz méter után a tengerben haladt tovább, ezért visszafordultunk és a GPS-en beállítottuk, hogy az autópályán menjünk lesz, ami lesz alapon, hátha nem érünk fizetőkaput. Szerencsére nem találtunk ilyen kaput. Ahogy megérkeztünk a hotelbe a sogóromék átvették a szobákat, felmentünk az 1. emeletre és lepakoltunk a szobába, majd zuhanyzás után lefeküdtünk, hogy másnap kipihenten tudjuk bejárni Palermot. Már az úton megbeszéltük, hogy első nap Palermot járjuk be.
1. nap: Palermo
Palermo, Szicília fővárosa egy szép olasz város tele pálmafával. Ilyet eddig csak filmekben láttam. Ami nagyon szembeötlő volt elsőre, azok a koszos és szemetes utcák. Hihetetlen, hogy itt vagyunk egy másik országban egy földközi-tengeri szigeten – a legnagyobb sziget a Földközi-tengeren – és repülővel jutottunk ide. Milyen más itt az élet, ezt már első nap le tudtuk szűrni, pedig a java még csak ezután jött. Szobánk ablaka az utcára nézett, így folyamatosán behallatszott az utca zaja.
Az idő csodálatos volt, sütött a nap és kellemes 20 fok körüli hőmérséklet volt.
Reggel miután megreggeliztünk elindultunk Palermo felfedezésére. Ekkor szembesültünk először azzal, hogy milyen is a délolasz. Járda szinte sehol nincs, ahol van, ott tele van szeméttel meg kutyakakival. Negyedóra séta után elértünk a város kikötőjébe, ahol nagyon szép kilátás nyílt a tengerre. Innen pár száz méter megtétele után elértük a katedrálist. Ezt miután körbejártuk, leültünk egy helyi sörözőbe, ahol megkóstoltunk egy helyi sört. Nagyon finom volt.
Innen elmentünk és megnéztük a Katakombákat. Egy számomra félelmetes hely volt tele múmiákkal, akik teljesen élethűen vannak elkészítve. Sétálás közben az egyik parkban láttunk papagájokat is. Ahogy otthon az út szélén almafák vannak, itt narancsfák voltak. Dél körül beültünk egy étterembe és megkóstoltunk pár helyi különlegességet. Én tengergyümölcseit ettem, ami grillezve volt és nagyon finom is. Volt benne polip, rák, hal és kagyló is.
Ebéd után folytattuk a város felfedezését, bejártuk a város sok szűk kis utcáját. Estére kellemesen elfáradva értünk vissza a szállásunkra. Itt megbeszéltük a másnapi tervet. Az elején azt terveztük, hogy az Etnára megyünk, de a helyi híreket olvasva megtudtuk, hogy az Etnán hatalmas hó esett, felmenni rá lehetetlen így azt egy későbbi időpontra halasztottuk és Agrigentot választottuk másnapi úticélnak.
2. nap: Agrigento és a Töröklépcső
Reggeli után elindultunk első autós utunkra Agrigentoba megnézni a Templomok völgyét. Agrigento egy Szicília déli részén fekvő város. Az ókori görög Akragasz város helyén fekszik. A várost Kr.e. 582-580 között alapították egy Gela nevezetű városból érkező görög telepesek. A településen rengeteg régi Kr.e. -i korokból származó rom található.
Első alkalommal ekkor tapasztaltuk, hogy a dél olaszoknál az utakon nincs szabály, a helyiek nem ismerik vagy figyelmen kívül hagyják a közlekedési táblákat. Például a körforgalom fogalma náluk csak papíron létezik, nincs elsőbbsége annak, aki bent van a körforgalomban a kintről jövő néha – sok esetben még ezt sem – dudaszóval jelzi, hogy behajt nem nézve, hogy jönne valaki. Az itteniek nem ismerik azt a fogalmat, hogy elsőbbségadás, annak van elsőbbsége, aki előbb ér oda. Érdekes és ugyanakkor stresszes felfogás, hiszen bármikor össze tudsz koccanni valakivel. A helyi kocsikat elnézve ez mindennapi dolog. Szerencsére a férjem jól vezet, így mi megúsztuk a koccanást egész ittlétünk alatt.
Kb. 2-3 órás autózás után érkeztünk meg Agrigentoba, ahol megcsodálhattuk a „Valle dei Templi”-t magyarul Templomok völgyét.
Nagyon szép volt, nekem különösen nagyon tetszett. Miután végig jártuk a völgyet beültünk egy étterembe ebédelni. Itt spagettit ettünk, ami szicíliai módon lett elkészítve.
Nagyon finom volt. Ebéd után még bementünk egy souvenir boltba és vettünk egy két emléket magunknak. Utána lesétáltunk a tengerpartra megnézni a „Scala dei Turchi”-t, azaz a törökök lépcsőit. Ez egy fehér sziklaszirt. Mészkőhöz hasonló üledékes kőzet alakult itt ki, amely lépcsőzetes rétegekben erodálódott. Nevét onnan kapta, hogy a törökök, azaz a kalózok ezeken a sziklákon másztak fel a parton. Nagyon szép volt a naplemente itt.
Késő esti órákban értünk vissza Palermoba a szállásunkra.
3.nap: Szicília nyugati része a türkizkék tenger:
Szicília nyugati részén a tenger vize ugyanolyan türkizkék színű, mint amilyen a Karib-tenger és a parton a homok is olyan fehér, mint ott.
Ezt nem hagyhattuk ki, hisz a Karib-tenger nagyon messze van, ki tudja eljutunk-e oda valaha. Így meg látunk valami ahhoz hasonlót. Ezen a napon hatalmas szél volt, így a parton sok időt nem tudtunk tölteni, csupán egy rövid sétát csináltunk, majd beültünk egy étterembe, ahol a legjobb kiszolgálást kaptuk egész ottlétünk alatt. Itt volt az egyetlen hely, ahol minden kérésünk megértette a pincér és itt tudtuk egyedül külön kérni a számlát. Délután a szálloda felé tapasztaltuk a legjobban, hogy hogyan is közlekednek a helyiek. Egy motoros szó szerint belehajtott egy szabályosan közlekedő autósba, majd felpattant és ment is tovább anélkül, hogy bármi elnézés félét tett volna az autósnak. Mi szerencsére megúsztuk a koccanást.
4. nap: Cefalú
Cefalú egy nagyon kis és szép tengerparti város Szicíliában. Ez a kis város a sziget északi részén, a Tirrén-tenger partján fekszik. Itt megnéztük az ősi katedrálist és sétáltunk egy jót a szép tengerparton.
Mivel nagyon szép és kellemesen meleg idő volt, a férjem bele is ment a tengerbe, mondván ki tudja mikor lesz alkalma újra belemenni.
5. nap: Irány Etna!
Olaszország és egész Európa legnagyobb vulkánja 3357 m magasan fekszik, de ez a magasság folyamatosan változik az állandó kitörések miatt. Autóval csak a hegy aljáig tudtunk elmenni, mivel a nagy havazás miatt az út az autós forgalom elől le volt zárva. Leparkoltunk az autóval, majd nekiindultunk a hegy meghódításának.
A tervünk az volt, hogy felmegyünk az 1900 m-en található turista szállóig, ahonnan kabinos felvonóval felmegyünk az Etnával szemben található csúcsig, ugyanis magára az Etnára a folyamatos lávafolyások miatt nem lehet felmenni. 8 km legyaloglása után – ez egy kanyargós, folyamatosan emelkedő úton történt – értünk fel a turistaházhoz, ahol kiderült, hogy a felvonó nem működik, mivel a hatalmas hó belepte a felvonó gépházát, így nem tudták azt elindítani. Beültünk a hegyen található turistaházba és megebédeltünk.
Nekem elég volt az adag, amit adtak, de a többiek nagyon panaszkodtak, hogy ennyi pénzért kevés volt az adag. Ebéd után elindultunk lefelé. Két kanyar után a sogóromék felmásztak arra a csúcsra, amelyikre a felvonó is felvitt volna. Mi a férjemmel az út mellett leültünk pihenni, amíg ők megmászták a hegyet. A hegyre végül csak a sógorom mászott fel, a sógornőm félúton, kihasználva a csodálatos napsütést, egyet leült napozni.
A csúcsról, ahogyan a sógorom mesélte és le is videózta, nagyon szép kilátás nyílt az Etnára.
A képeken és a videón, bár nem látszik, de a sógorom elmondása szerint látszott az is, ahogy az Etna kráteréből folyik ki a láva. Csodálatos lehetett. Ahogy visszaértek a hegyről, úgy indultunk lefelé a kanyargós úton. Még lefelé tartottunk, amikor egy autós megállt és levitt minket a parkolóba. Mire leértünk már teljesen sötét volt. Ennek örültünk is mert ez volt a tervünk, hogy a szállásra késői órákba érjünk vissza, hogy a csúcsforgalmat el tudjuk kerülni.
6. nap: A pihenés napja:
Ezt a napot arra szántuk, hogy kipihenjük az Etna túra okozta fáradalmakat. Lementünk a szálloda melletti tengerpartra és sörözgettünk, majd sétáltunk egy utolsót a tengerparton, ahol kagylókat meg köveket gyűjtögettünk.
7. nap: A haza indulás napja:
Mivel a szállodából már délelőtt ki kellett jelentkezni és a repülőnk csak este indult Budapestre, így azt terveztük, hogy teszünk még egy autós kört a sziget belsejébe, mielőtt a reptérre mennénk leadni az autót. Ez is csodálatos kaland volt, egy kis faluban ebédeltünk meg, ahol helyi fogásokból álló kaját rendeltünk. A végén meg az étterem tulajdonosa meghívott egy-egy kupica limoncellora, mondván ez az étterem ajándéka.
Hat óra körül értünk a repülőtérre. Leadtuk az autót, majd feladtuk a poggyászunkat és másfélórás várakozás után felszálltunk a repülőre. A hazafele út is félelmetes volt, de már nem annyira, hisz tudtam, hogy hamarosan otthon lehetünk.
Köszönjük ezt a csodálatos élményt! Remélem még sok hasonlóban lesz részünk!”
Remélem, mindenkinek tetszett ez az útibeszámoló, ami tele volt sok kalanddal rejtett útiköltségekkel, amit egyébként minden ilyen utazásnál bele kell kalkulálnia az embernek. Ahogyan a sógornőm is írta, nagyon szép és kalandos utunk volt ez a Szicíliai kaland és reméljük még sok ilyenben lesz részünk!
Ha tetszett a blog irhatsz hozzászólást az oldal alján!
Olvasd el más útjainkról írt blogokat is itt !
Ha te is szeretnél hasonló utakon részt venni keres meg vagy klikkelj ide és töltsd ki az alábbi ürlapot!