Hegyek vándora! I.rész

Bucsecs-hegység

„Bucsecs, Csukás, Királykő, Kőhavas:

Hegyek vándora!

E fellegvár alattuk mily havas.

A Nagykőhavason mentem én átal

És találkoztam fent a Szabadsággal” – Reményik Sándor: Nagykőhavas

Kis gyermekkorom óta a hegyek bűvkörében éltem. A Hargita volt az a hely, ahová mindig megnyugodni, a természettel azonosulni jártam, ez jelentette számomra a szabadságot. Itt az emberektől távol, a természet lágy ölén mindig fel tudtam töltődni. Ha valamilyen oknál fogva ezt nem kaptam meg, azaz nem tudtam felmenni a Hargitára vagy valami más hegyre, mindig azt éreztem, valami hiányzik belőlem. A Hargita és a hegyek szerelmese voltam és vagyok.

  Kedves jelenlegi és jövőbeli okosan utazó társaim! Pont ezért nagy fába vágom a fejszémet és blogok formájában megpróbálom bemutatni nektek a világ csodálatos hegyeit és egy olyan képet varázsolni nektek róluk, ami alapján titeket is vonzani kezdenek és meghalljátok a vadon, a hegyek hívó szavát. Ebben a hegyekről írt sorozatban azt tervezem, hogy az élményeim mellett, -amiket én átéltem mikor ott jártam az adott hegyen – igyekszem nektek bemutatni azt is, amit tudni kell arról a helyről, arról a vidékről. Huh nehéz lesz, de megpróbálom.

Bucsecs-hegység

Azért nem a Hargitával kezdem, mert az az én hegyem és a Hargitára mindig is más szemmel fogok tekinteni, mint a világ többi hegyére. Minden magyar tudja, hogy a Hargita a székelyek szent hegye. Van erre egy mondás is:

„A székely ember bárhonnan a világból hazatér és meglátja a Hargitát, kicsordulnak a könnyei, mert ősei szentfölgyére lépett„

Ez valóban így van, amikor haza utazom a Székelyföldre mindig kicsordulnak a könnyeim. Ha valaki szeretné megismerni a Hargitát azt szívesen elkalauzolom oda, ha megígéri, hogy ír majd róla Ő egy blogot.

Na de akkor kezdjük is el bemutatni azokat a hegyeket, ahol jártam már és amiket a figyelmetekbe tudok ajánlani, hogy egyszer ti is elmenjetek oda. Higgyétek el meg fogja érni.

Egy olyan hegységgel kezdeném, aminek a mítosza hasonlít a Hargita hódolatához. Itt kicsiben vagy talán inkább töményen, mindent megtalálhatunk és megcsodálhatunk, amit a természet nyújthat a számunkra, kezdve a völgyeket uraló óriás sziklabércek páratlanul tekintélyes alakzataitól, az erdőrengetegek és virágillatú havasi tisztások sokaságáig. Ez a hegység a Bucsecs, ami a történelmi Erdély és Havasalföld határán a Déli-Kárpátok és a Keleti-Kárpátok találkozásánál fekszik. A Kárpátok egyik leglátogatottabb hegysége.

Bucsecs plató

A 2000 m fölött fekvő Bucsecs-platón rendkívül érdekes tornyok, monumentális természet alkotta szobrok alakultak ki. A két legnagyobb és legszembeötlőbb ezek közül a Babele és a Szfinx. Ahogy az itteni emberek mondják, nem csak az egyiptomiaknak van szfinx szobra, hanem nekünk is. Anno egy turistám, mikor megmutattam neki a bucsecsi szfinxet azt mondta nekem:

-De jó, gyermekkori álmom volt, hogy lássam a szfinxet és nem is kell elmennem Egyiptomba, tulajdonképpen itt van az orrunk előtt, ha azt vesszük egy köpésre az otthonunktól. – és valóban, néha olyan dolgok vannak az orrunk előtt, amit észre se veszünk vagy nem is hallottunk róluk.

A Bucsecs-plató annak is könnyen megközelíthető, aki nem a hegyek mászásához szokott hozzá, mivel a völgyből több kabinos felvonót is igénybe lehet venni, hogy az ember ide feljusson. Legmagasabb pontja az Omu (Ember) csúcs, ami 2505 m magas.  

Röviden így elsőre ennyit tudok elmondani a Bucsecs hegységről, írhatnék itt olyat, hogy hogyan alakult ki, milyen történelmi események fűződnek hozzá, de azzal most nem untatlak titeket, ha valakit ezek érdekelnek, nyugodtan kérdezzen rá és szívesen elmesélem neki. 

Hegyek vándora II.rész